Az.akkor 21 éves osztrák Markus Kossek 1976-ban egy faipari üzem építésén dolgozott Bakuban, s egy parkban szólította meg Irinát. Az ismeretségből hamarosan nagy szerelem kerekedett, s amikor Markus szerződése lejárt, megkérte Irina kezét azzal, hogy jöjjön vele Ausztriába. A hetvenes évek közepén azonban a Szovjetunióban nem voltak mindennapiak a külföldiekkel való kapcsolatok. Irina megijedt, sokáig gondolkodott, sokat sírt, aztán végül nemet mondott.
Markus elutazott, nem tudva, hogy szerelme gyereket vár tőle. A lány Alekszandrnak nevezte el fiát, mert szerelme korábban azt mondta, ezt a nevet adja majd fiának. A férfi eleinte még küldött csomagokat, de aztán Irina elköltözött Bakuból Szibériába, s a kapcsolat megszakadt.
Nemrég rövid felhívás jelent meg az interneten sok olyan honlapon, ahol az emberek keresik egymást, orosz nyelven, benne az apa neve latin betűkkel. Véletlenül olvasta ezt egy Bécsben élő orosz nő, aki az eltűnt rokonokat-barátokat kereső orosz tévéműsorban is többször közreműködött, s Alekszandrnak is segíteni akart. Könnyen megtudta, hogy Kossek él és jól van, majd azt is, hogy nős, de gyereke nincs. A férfi az örömtől szinte rosszul lett, mikor megtudta, hogy nemcsak fia, hanem két unokája is van. Még aznap írt is fiának, s a Komszomolszkaja Pravda című lap beszámolója szerint azóta is szinte naponta leveleznek angol nyelven, mindketten szótárt használva.
Alekszandr a lapnak elmondta: megállapodtak, hogy nyáron találkoznak, elmegy a papához Ausztriába feleségével, két lányával és édesanyjával együtt.
